Szabó Vilmos
18. hv.gy.e.

Legfényesebb haditette a honvédvérrel szentelt s múlhatatlan dicsőséggel koszorúzott doberdói fennsík emberfeletti küzdelmeihez fűződik. Mint 18. honvéd gyalogezredbeli zászlós, az 1. honvédgyalogezred bonthatatlan soraiban küzdött s a Cotici község előtt húzódó állások védelmében tanúsított rettenthetetlenül bátor magatartásával érdemelte ki a hősöknek járó legszebb elismerést.
A 2. isonzói ütközetben kiapadhatatlan olasz emberhullámok 14 napon át támadták szüntelenül, elkeseredett dühvel és makacs szívóssággal a Cotici-állásokat, hogy megtörjék az l-es honvédek még makacsabb ellenállását. A hatszoros túlerőben lévő ellenségnek nem egyszer sikerült ideig-óráig befészkelnie magát a védőárkok egyes részeibe, de a szilaj honvédszuronyok mindannyiszor kiűzték őket.
Szabó Vilmos zászlós elől járt a példaadó vitézségben és erőt öntött embereibe. A legelkeseredettebb  küzdelmekben személyes bátorságával ragadta magával honvédéit, kiknek szurony, rohamának és buzogány-harcainak nem tudott ellenállni az ellenség. Tizennégy napon át dühöngött az idegölő közelharc, mely számtalanszor elkeseredett kézitusákban robbant ki, de az l-es honvédek tartották a vonalat, ami. nagyrészt a vitéz zászlós férfias magatartásának volt az eredménye.