Szabó Gábor
39. k.gy.e.

A 17. gyaloghadosztály dicső emlékű ezredeinek hősies erőmegfeszítése a magyar harci erények oly tüneményes megnyilatkozásával gazdagította háborús történelmünket a piavei csatában, mely soha el nem múló fénnyel ragyogja be a magyar katona vitézségét és önfeláldozó készségét.
A feltartóztathatatlan lendülettel előretörő magyar ezredek, sorjában nyomultak be az olasz védelmi állások egyes vonalaiba, de a súlyos harcok közben elszenvedett nagy vér- és emberáldozat árán elért sikereik biztosítására már nem volt elég  erejük. A harcba dobott pihent olasz tartalékerők nyomása oly súllyal nehezedett megritkult soraikra, hogy kénytelenek voltak a nyomásnak engedni és elért sikereik egy részét feladni.
A több napon át ingadozó szerencsével folyó harcok közben Szabó Gábor 39. közös gyalogezredbeli tizedes azt az utasítást kapta századparancsnokától, hogy az olaszoktól újból megszállott Nervaza falut tisztítsa meg az ellenségtől. Szabó, aki már az előző napok harcaiban is maradandó érdemeket szerzett vitéz magatartásával, rohamjárőrével vakmerő támadást intézett a túlnyomó ellenséges erőtől megszállott falu ellen. Igen heves küzdelmek után kétszer is benyomult a helységbe, de a harcba vetett olasz tartalékerők mindannyiszor visszaszorították a vakmerő rohamjárőrét. A makacs tizedes azonban nem hagyta magát, hanem harmadszor is nekirontott Nerveza községnek. Harmadik rohama sikerrel is járt. Elűzte az olaszokat és számos géppuskát zsákmányolt. Egy közelében felrobbant aknától azonban súlyos légnyomást kapott és eszméletlenül szállították vissza a segélyhelyre, honnan néhány napi pihenés után önként tért vissza örömben és szenvedésben egybe forrott bajtársaihoz