Sára János
1. hv.gy.e.

Hetek óta tartott már az emberfeletti ádáz küzdelem a Monte St. Gabriele-n. Ember ember ellen  küzdve, véres kézitusákban és öldöklésekben tombolt a harc. Csapataink halálmegvető elszántsággal védték állásaikat és kemény daccal álltak ellen a harcba vetett ellenséges túlerőnek. A felvonult olasz ezredek, tüzérségüktől támogatva és műszaki csapatokkal megerősítve, véres harcok árán elfoglalt minden talpalatnyi helyet tüstént megerősítettek és csak lépésről lépésre tudtak előrehaladni. A hegy elfoglalásáért vívott makacs küzdelmüket nem koronázta azonban teljes siker, mert az úgynevezett „Geschütz" kaverna és a hozzá tartozó védművek szilárdan tartották magukat. Az elkeseredetten védelmezett kis szigetnek az első honvéd-gyalogezred katonái voltak a hős védői, akik Mészáros Iván százados megfontolt vezetése és személyes jó példaadásának lelkesítő hatása alatt megakadályozták a Monté St. Gábrielé teljes elfoglalását. Az 1917. október 2-án bekövetkezett olasz támadásnál Magyar Győző zászlós 30 honvéddel, két géppuskával és egy rohamjárőrrel védte a  támpontot.

A derék honvédek elismerésre és csodálatra méltó hősiességgel vették ki részüket a „Geschütz"-kaverna hősies védelme körül folyt harcokból és az elért siker dicsőségéből  különösen kivált közülük

Sára János tizedes, aki az egyik géppuskának volt az irányítója. Rendíthetetlen nyugalommal és csodás hősiességgel állta meg helyét a legszörnyűbb tűzviharban és biztos kézzel osztotta fegyveréből a halált. Tűzesővel söpörte végig a terepet és az előreözönlő olasz tömegeket halomra lőtte fegyverével. Az ellenség meg-megújuló rohamai néha húsz lépésnyi távolságra közelítették meg a halálra szánt kis csapat állását, de itt megtörtek Sára János géppuskájának tűzében. Halhatatlan érdemeket szerzett e derék tizedes az olasz erők visszatartásában és a Monte St. Gabriele védelmében, amivel méltán szolgált rá a személyes bátorság legnagyobb jutalmára: az arany vitézségi éremre.