Saári Imre
68. k.gy.e.

Aknavető osztagával a dél-tiroli arcvonalon, Asiago környékén volt állásban egy magaslaton, melyet az első császárvadászezred egy zászlóalja és a 49. közös gyalogezred védett. 1916. október hó első felében az olaszok hatalmas támadást készítettek elő a magaslat ellen, melyet tüzérségük időről-időre fokozódó erővel több órán át lőtt. Az első vonalban lévő csapatoknak telefonösszeköttetése a tüzérségi tűz következtében teljesen megszakadt, úgy, hogy a megindult gyalogsági támadás idején nem volt módjukban értesíteni tartalékjaikat a közelgő veszélyről.
Ekkor Saári Imre tizedes, parancsnoka. felszólítására önként jelentkezett a telefonvezeték kijavítására és az összeköttetés megteremtésére.
Zuhogó gránátesőben ment hátra a telefonvezeték mentén és meg is találta a gránátlövés okozta szakadást. Éppen a megszakadt vezeték összekapcsolásán fáradozott, amikor egy közelébe levágódott nehéz olasz gránát jobb kézfejét leszakította és súlyosan megsebesítette jobb lábán. Vérbe fagyva órákon át feküdt a körülötte csapkodó gránátok között s amikor estefelé a tűz szűnni kezdett, bajtársai találtak rá s vitték vissza a segélyhelyre.
A derék magyar tizedest önfeláldozó bátorsággal végzett hősi munkájával szerzett érdemei elismeréséül arany vitézségi éremmel tüntették ki.