Ruga Dániel
16. hv.gy.e.

Bukovina fővárosa, Czernovitz sokszor volt hősi vetélkedés célpontja úgy az orosz, mint a szövetséges csapatoknak. E városért sok vér folyt és sok emberáldozat esett mindkét részről, de minden eltörpül azon heroikus küzdelmek előtt, melyek 1915. év végén és 1916. év elején folytak Rarance és Toporoutz környékén. Az orosz kolosszus ellen vívott harcaink egyik legborzalmasabb és legvéresebb csatája volt ez.  1915. december 27-én, több órán át tartó féktelen tüzérségi tűz után 15—19-szeres rajvonalban támadtak rá az oroszok a 16-os honvédek állásaira. A honvédek pokoli tüzelése megritkította ugyan gyors iramban előretörő soraikat, de ha minden golyó talált volna is, még akkor sem akadályozhatta volna meg a mérhetetlen tömegű ellenség előrenyomulását. A honvédek félelmet nem ismerő bátorsággal és kitartással lőtték őket halomra. Különösen sok áldozatot szedett Ruga Dániel két gépfegyvere, mely egy kis magaslatról kaszálta a tömegben támadó ellenséget. Bár harcok közben gránátszilánktól súlyosan megsebesült, kitartott helyén és saját kezűleg irányította halált osztó fegyverének tűzét. Az oroszok támadása közvetlenül a honvédek vonala előtt megtört s kénytelenek voltak magukat beásni. Egy egész éjszakát töltöttek az oroszok ily félelmetes közelségben, mely időt drótakadályaink felrobbantására használták fel, hogy eltávolítsanak minden akadályt következő napra tervezett rohamuk elől. De erre nem került a sor, mert e vitéz honvédek visszaverték őket, mielőtt még tervüket véghezvitték volna.
A Rarance-Toporoutz-i kemény harcoknak azonban ez csak  a kezdete volt. A honvédek első győzelmük után még hosszú megpróbáltatások és igen súlyos harcok előtt állottak. Ruga őrmester ezt már nem érte meg, mert súlyos sebével kórházba került. De hősi szelleme ott maradt bajtársai között, kik három héten át viaskodtak még az ellenség tömegeinek szörnyű támadásaival.