báró Proff Sándor
1. hv.gy.e.

A véres 4. isonzói csata után az 1. honvédgyalogezred a Monté Sant Michelén maradt állásban, az ezred egyik százada pedig tartalékba került hol az állásba vezető futóárok két oldalába vájt, „koporsóknak" nevezett vackokban húzódott meg a hosszú harcokban kimerült legénység. 1916. február 25-én sűrű köd ereszkedett a Michelére s az olasz tüzérség váratlanul igen heves tűzzel árasztotta el állásainkat. Hamarosan megszakadt minden összeköttetés. A tartalékszázad olasz támadást szimatolt, azért báró Proff Sándor zászlós vezetésével felkészült az eshetőségekre. A déli órákban a tüzérségi tűz zárótűzzé alakult át s földrengető gránátok csapkodtak a tartalékszázad állásaiba. Elő ember az állásokból vissza nem jön, parancs nem érkezik, csak a kattogó géppuskák s az időközben felmorajló „avanti" kiáltások adják mindenkinek értésére, hogy az olaszok támadnak. Proff zászlós nem vár parancsra, nem habozik, hanem „Előre fiuk" kiáltással két szakaszt küld szorongatott bajtársai segítségére. Pokoli tűzben indulnak a honvédek előre a futóárokban, de egyik fordulónál géppuskatűz sodorja őket vissza.
Proff zászlós arcpirító hangos szavakkal élükre áll s lendületet ad honvédéi előretörésébe. Rajvonalba fejlődve nekiront a második vonalunkig merészkedett olaszoknak s visszanyomja őket az első vonalig. Segítsége a tizenkettedik órában jött Ezrede egyes részei kétségbeesett ellenállással tartják ugyan még magukat, de egyes fegyvertelen honvédcsoportokat az olasz katonák állnak már körül. Proff nekilendül az első vonalnak is, az elfogottakat kiszabadítja s a még védekezőkkel egyesülve megtisztítja első vonalunkat is az ellenségtől.
A honvédek összeölelkeztek az örömtől, a hős Proff zászlós pedig megtette jelentését parancsnokának, Reviczky ezredesnek.