Popov Lázár
10. közös huszárezred

Három ízben sebesült meg kötelességének lelkiismeretes és vitéz teljesítése közben, melynek következtében rokkanttá vált. Sebeiből kigyógyulva mindig önként ment ki a frontra, hol még akkor is kint maradt, midőn arany vitézségi érme révén kötelességszerűen haza jöhetett volna. Ezredének lelkes altisztje s hazájának hü katonája volt. Bajtársai szerették s ragaszkodásuk a legnagyobb veszély pillanataiban parancsnokuk hűséges követésében és mellette való hősies kitartásban nyilvánult meg.
Hosszú harctéri szolgálati ideje alatt az összes vitézségi érmet kiérdemelte kiválóan vitéz magatartásával. Legszebb és legeredményesebb hőstette a Dnyeszter menti harcokhoz fűződik. 1915. május havában az oroszok átkeltek a Dnyeszter folyón és keresztül törték a 16-ik közös gyalogezred védelmi vonalát. Popov Lázár géppuskás szakaszvezetőt pihenőben lévő ezredétől az arcvonalba rendelték két géppuskájával, hogy az oroszok feltartóztatásában támogassa a 16. ezredet. Popov szakaszvezető vakmerő előretöréssel az ellenség hátába nyomult s két gépfegyverével pusztító tűz alá vette az oroszokat. Tüzelése oly hatásos volt, hogy mintegy 4000 orosz feladta a reménytelen küzdelmet s foglyul esett. Ezután állásainkat ismét megszállották csapataink.