Pletscher Alajos
30. hv.gy.e.

Midőn a sok vérveszteségtől elgyengült s étlen-szomjan, valamint lőszer nélkül az ellenségnek kiszolgáltatott hős ezredeink helyzete válságossá vált a montelloi csatában, akkor avatkozott a harcba a 11. lovashadosztály, hogy vergődő csapatainkat megszabadítsa az olaszok nyomása alól. A derék magyar huszárok nevükhöz és harci múltjukhoz méltó lelkes lendülettel vetették magukat az ellenség támadó hullámai elé, de önfeláldozó igyekezetük és példás hősiességgel véghezvitt támadásaik sem változtathatták meg többé a csata sorsát. Erőteljes nekilendüléssel visszaszorították ugyan az olaszokat, de végre ők is védekezésre szorítkoztak, hogy megmentsék, ami még megmenthető volt. Halálmegvető elszántsággal vették fel a feledhetetlen emlékű harci sikerekben gazdag 2-es, 5-ös és 9-es honvédhuszárok a küzdelmet az olaszokkal és az ember emberelleni ádáz tusákban hős tisztjeik vezetésével  állták meg helyüket.
Az utolsó piavei napok dühös összecsapásaiban és fájdalmas nélkülözéseiben ott harcolt közöttük Pletscher Alajos 30-ik honvéd-gyalogezredbeli őrmester is, aki eme vészes harcokból kimagasló hősiességgel vette ki a részét. Midőn parancsnoka szívlövés következtében százada élén rogyott össze, átvette bajtársai vezetését és szédületes iramú rohamával megfutamította az olaszokat. Számos fogoly, két géppuska és négy ágyú jutott ekkor az 5-ös honvéd-huszárezred 7. századának kezére. A szüntelenül elemi erővel tomboló harcok széttépték huszárezredeink egymással való összeköttetését. Ekkor Pletscher őrmester azt a parancsot kapta Pálffy századostól, hogy teremtse meg az összeköttetést az 5-ös és 9-es honvédhuszárok egyes részei között. A kiváló őrmester a leghevesebb ágyútűzben felelt meg küldetésének, miáltal az egységes védelem ismét lehetővé vált.

A visszavonulás idején négy géppuskával védte ezrede átkelését a Piavén s csak akkor hagyta el helyét, midőn már ezrede biztonságban volt.