|
Berta-Magó István
38. k.gy.e.
Az oroszok a Frunteá-n huzodó állásaikból állandóan
veszélyeztették a Dornavatra és Kírlibaba közt vezető utat és az azon
kiépített tábori vasútvonalat, ami csapatainknak élelemmel és a szükséges
lőszerrel való ellátását súlyosan akadályozta. Az ellenség többszöri
támadásából az is kitűnt, hogy ezen közlekedési vonal elfoglalása komoly
szándékát alkotja az ellenséges erőknek. Ez a veszély — mely bekövetkezése
esetén védő vonalainknak a magyar határra való kényszerű visszavonását
eredményezte volna — arra indította vezetőségünket, hogy a Frunteá-n lévő
állásukból elűzze az ellenséget és ezáltal a fenyegető veszélyt elhárítsa.
A nehéz feladat végrehajtására az 59. hegyi dandár kapott parancsot.
1916. október 14-ének reggelén meg is indult csapataink támadása,
melynek élén a 38. közös gyalogezred egyik zászlóalja haladt. A vitéz
38-as rohamszázadok csekély veszteségek árán hamarosan el is foglalták az
oroszok előretolt állásait. Az ekkor harcba lépett ellenséges tüzérség
azonban pokoli zárótűzzel nagy veszteséget okozott a rohamszázadoknak s
további előrenyomulásuk elé nehéz akadályokat gördített.
Berta-Magó István, zászlós, aki századparancsnokának megsebesülése után
átvette századának vezetését, látta, hogy csak elszánt előretöréssel
mentheti meg századát az ellenséges tüzérség pusztításától. Saját
elhatározásából tehát példás vitézségével magával rántotta századát és —
bár érzékeny veszteségek árán — betört az oroszok főállásába. Elért sikere
megkönnyítette a többi század előrehaladását, ami az ellenséges állások
teljes elfoglalását eredményezte. A hős zászlós súlyos sebesüléssel hagyta
el eredményes hőstettének színhelyét.
|