Oláh János
34. k.gy.e.

Az 1918. július 17-én lefolyt támadásnál századával ezrede élén küzdött a Monte-Asolonen állást foglalt olaszok ellen. Századparancsnoka mellett tört előre midőn észrevette, hogy járőre, melynek be kellett volna törnie az ellenség állásába, nem tud előrehaladni a nagy tűzben, hanem az olasz rohamszázaddal szemben, a drótakadályok előtt megáll. Pedig a megállás minden perce sok emberélet jelentett. Az ágyukon és a gyalogsági puskákon kívül két géppuska és két golyószóró ontotta szakadatlanul csapatainkra a tűzesőt. Az eszes, vitéz őrmester átlátta a súlyos veszélyt; rögtön odaugrott és élete kockáztatásával fölrobbantotta az ellenséges drótkerítést. Az így vágott kapun berontott embereivel az állásba, kezébe kerítette a két géppuskát, valamint a két golyószórót és 75 embert ejtett foglyul. A foglyokat az utána jövő csapatra bízta, maga pedig tovább tört előre századával a negyedik állásba. 
Visszavonulás közben századparancsnoka súlyosan megsebesült, a zászlóaljparancsnok pedig hősi halált halt. Oláh őrmester a bekötözött parancsnokát három hadnaggyal együtt földrengető ágyútűzben vitte hátra s mentette meg az életnek. A negyedik állásba való betörésnél rendkívül sok foglyot ejtett, azonkívül négy ágyút, hat aknavetőt, négy géppuskát és három golyószórót zsákmányolt, A gyors eszű, bátor szívű, lendületes tetterejű őrmester méltó kitüntetésben részesült.